Tettek mezején

Már egy hete tétlenül dekkolunk a vadászházban, a fiúk a közeli folyóból hoznak halat, minket el sem engednek. Az első nap feltérképeztük a teljese házat, szóval hamar eluntuk magunkat. Találtunk egy pakli kártyát, a pincében pedig eldugott alkoholt. Nekem viszont egyikhez sem volt kedvem, céltalanul bolyongtam minden nap. Semmilyen elektromos berendezés nem működött, szerencsére volt olyan hideg, hogy a pincében lévő húsok ne romoljanak meg. Ebben a pillanatban éppen a nagy hálószobában található fiókokat húzogattam ki, majd miután beléjük nézve nyugtáztam, hogy üresek, visszazártam. Az egyik a többihez képest túl kicsi volt, és jóval nehezebb is, ezért hoztam egy hámozókést a konyhából, és lefeszítettem az alját. Könnyedén kiemeltem a vékony falemezt, ami alatt egy bőrkötéses könyv lapult. Lent az ajtó nyílt, megjöttek Nathanielék, de a könyv kötötte le a figyelmem. Egy napló volt, a tulajdonosának neve nem szerepelt benne, de az kiderült belőle, hogy itt lakott a családjával. Átlapoztam a számomra lényegtelen dolgokról szóló oldalakat. Az utolsó lapon zilált kézírással szerepelt pár sor: ,, Mi is elkaptuk, de nem haltunk bele, mégis elvisznek minket örökre."
- Mit találtál?- Nathaniel hangjára összerezzentem, gyorsan akartam megfordulni,hogy megmutassam a könyvet, de elvesztettem az egyensúlyom, a padló vészesen közeledett felém. Furcsa volt, mindent sokkal részletesebben, élesebben láttam, mint eddig. Nath az utolsó pillanatban kapta el a kezem, néhány centire az érdes padlódeszkáktól. Visszarántott állóhelyzetbe, de nem engedett el, kérdő tekintettel vizsgálta az arcom. Értettem a néma kérdést.
- Jól vagyok, csak nem reggeliztem- A szemem a könyvre tévedt, amit végig a kezemben szorongattam- Nézd- Tereltem gyorsan el a figyelmét- Ez az egyik fiók aljában volt.
Átnyújtottam neki a naplót, és csendben kivártam, míg elolvassa. Ez idő alatt nem ment ki egy percig se a fejemből az a pár zárósor, ha őket elvitték, minket is ugyanúgy megtalálnak és kivégeznek. Egyre türelmetlenebb lettem, mi tart ennyi ideig?? Még mindig nem olvasta el? Nath végül összeráncolt szemöldökkel meredt rám, és kijelentette.
- Ezt nem tudom elolvasni... - Visszaadta, mire én idegesen ismét fellapoztam. Nekem teljesen természetessé vált, hogy felváltva beszéljek angolul és magyarul, így fel sem tűnt elsőnek, az egészet magyarul írták. Egyre több a kérdőjel a fejemben, persze egyre sem találom a választ. Idegesen becsuktam a könyvet. Lerohantam a lépcsőn és közvetlen Vick elé hajítottam az ebédlőasztalra, aki döbbenten nézett rám.
- Mi ez? - Vette a kezébe.
- Csak olvasd!
Friss levegőhöz kell jutnom, ezért kimentem a teraszra. Leültem a lépcsőre, próbáltam mélyeket lélegezni, hogy hamarabb megnyugodjak, nem volt semmi haszna. Valaki megérintette a vállam, Nath volt az. Bocsánatkérően pillantottam fel rá. Túlságosan kiakadtam.
- Figyelj- Ült le mellém- Kicsit sok volt az elmúlt hetekben a stressz, a többiekkel úgy döntöttünk ma este bulizni fogunk. Csatlakozol?
Egész jó ötlet, talán így kikapcsolhatnám az agyam is. Miért is ne próbálhatnám meg?
- Rendben, legyen- Ugrottam fel. Nath is felkelt, de ő pár lépcsőfokkal lejjebb került, így pont egyforma magasak voltunk. Közelebb léptem hozzá, pár milliméter választotta el az arcunkat. Aranyló szemeiben láttam magamat, annyira csillogtak. Mi a francot művelek? Gyorsan visszaléptem, és bementem.
Nagy hátránnyal kezdtünk el bulizni, Nora-ék már egy csomó piát megittak, szóval elég részegek voltak. Willow és Jacob maradt egyedül józan, ők a nappali másik felébe húzódva beszélgettek. Szemmel láthatóan Ren udvarolni kezdett Vick-nek, aki elég egyértelműen közölte vele, hogy takarodjon. Zene nem volt, ezért kitaláltuk, hogy karaokézzunk. Hamisak voltunk, néhol a szöveget se tudtuk, de ez volt életem egyik legviccesebb bulija. Nathaniellel egy nem létező zenére táncoltunk, aztán hirtelen váltottunk keringőre. Vick nevetve kritizált minket és rengetegszer kijavított. Nora folyamatosan felborított mindent, ez azt jelezte, hogy már nagyon részeg. Nadrel kivezette őt a konyhába és csinált neki kávét, de ez sem használt, végül felcipelte az emeletre aludni. Willow és Jacob, akik egész este kettesben voltak, ők is felmentek. Négyen már nem találtuk olyan szórakoztatónak a karaokét, inkább elkezdtünk beszélgetni. Egyikükön se látszódott, hogy sokat ittak. Én eleve nem szeretek sokat inni, ezzel most is így voltam. Emiatt a beszélgetés komolyabb téma felé is kicsapongott.
- El is felejtettem mondani- kezdte Vick- elolvastam a naplót.
Azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.
- És mit gondolsz?
- Az illető, aki írta, itt lakott, mégis elvitték a családjával együtt. Ezek szerint nem vagyunk biztonságban ebben  a házban...
- Szerintem meg pontosan emiatt vagyunk biztonságban, a családot elvitték, így azt hiszik, hogy üres, ha nem csinálunk semmi feltűnőt, akkor nem fognak erre jönni- Szólt közbe Ren, talán igaza van. Tanácstalanul megráztam a fejemet.
- Fogalmam sincs mit tehetnénk. Mindkettőtöknek igaza lehet. A ház biztonságot nyújt a vadállatok és az időjárás elől, ám ez helyhez köt minket, így könnyebben elkaphatnak. A városban viszont óriási volt a káosz a robbanás után, talán már nem jönnek errefelé, mert túl nagy a zűrzavar délen- Hangosan gondolkodva a fejemben eluralkodó káosz kezdett rendeződni, sokkal több dolgot átláttam.
Kezdtem elálmosodni, ezért feladtam, hogy még ma valami értelmeset kitalálok ezzel kapcsolatban. A tűz monoton pattogása rátett még egy lapáttal, végül jelezve, hogy én innen fel nem állok, nekidőltem Nathnek, aki szintén rám hajtotta a fejét. Kis időre elszundítottam, amikor felébredtem, Nath mellkasán feküdtem a kis kanapén. A fejem lüktetett, eddig még egyszer sem voltam másnapos, most persze meg igen, jellemző. Vajon a konyhában találok valamilyen fájdalomcsillapítót? Óvatosan lecsusszantam Nathről és a sötétben a konyha felé kezdtem botorkálni, azonban az ajtónál hangokra lettem figyelmes. A holdfényben két alakot láttam meg az ebédlőasztalnál, azonnal megtorpantam. Vick és Ren volt. Egymásba gabalyodva csókolóztak, Vick egy határozott rántással letépte Renről az ingét. Én azzal a lendülettél hátat fordítottam és visszarohantam a nappaliba, nekiütköztem a dohányzóasztalnak, amiről hatalmas csörömpöléssel esett a földre az üres alkoholos üveg, Nath felriadt. Remek! Hogy lehetek ilyen béna?
- Mit csinálsz?- Kérdezte kótyagosan
- A konyhába, a konyhában... fájdalomcsillapító- Küszködtem ki dadogva a szavakat, és ha Vick-ék is meghallották?
- Valami baj van?- Nemet intettem, remélem látta a sötétben. Lényegtelen, visszakényszerítettem a kanapéra, meztelen felsőteste annyira forró volt. Jólesően nyomtam neki a homlokomat. Megpillantottam a sebet borító fehér gézt, már sokkal szebb lett. Feljebb tornáztam magam, egészen a nyakáig, és egy bizonytalan csókot leheltem rá. Kíváncsi voltam a reakciójára, hiszen az elmúlt hetekben közel kerültünk egymáshoz, de nem tudtam eldönteni, hogy valójában mi van közöttünk. A mellkasára vont, újra egyforma magasak lettünk. Ezen felbátorodva ismét megcsókoltam, most homlokon. Ő bizonytalanul nézett rám, lehet nem érez ugyanúgy mint én? Az elkeseredettség az arcomra is kiült. Hirtelen ért a következő cselekedete, egy határozott csókkal biztosított, hogy ő is érez irántam valamit. Igencsak a tettek mezejére léptünk szerintem, több percen át mohón csókolóztunk, aztán visszaaludtunk.