Újra és újra ugyanez játszódott le, bármit tettem, bármerre mentem, a vasúthoz jutottam. Tudtam mi lesz, azt, hogy nincs menekvés. A jeges rémület végigszáguldott az ereimben és beivódott minden egyes porcikámba, de nem tehettem mást, csak nem hagyom meghalni Renatat!
Renata arca egyre rosszabbul festett, szürkült, sebek jelentek meg rajta, ő volt az egyetlen aki változott. Elkezdtem számolni az ismétlődéseket, a vonat, a szoba, a sötétség, aztán megint. A hatvanadiknál már a vasúti síneken álltam, de történt valami váratlan.
- Nem engedem, hogy még egyszer miattam halj meg!- Kiáltotta makacsul Reni, szóval igazam volt, ő is emlékszik az előző ötvenkilencre. Túl sokáig vesztegettük az időt, a szerelvény már közel járt, egyikünk se ússza meg ezt élve.
Még utoljára végignéztem az egyik legjobb barátnőmön, némán elbúcsúztam tőle, ő is így tett. Behunytam a szemem. Most éreztem a becsapódás okozta fájdalmat, kibírhatatlan volt. Hallottam a saját vérfagyasztó sikolyomat, az összes levegő kiszorult a tüdőmből. Kétségbeesetten próbáltam belélegezni az oxigént, de nem ment. A testemből fokozatosan szakadtak le a darabok, mégse fájt már, mintha egy üveg mögül látnám a halálom. Nem vagyok különb a többi holttesttől, amik között heverek, futott át a gondolat az agyamon.
Nem akarom tovább nézni! Nem fogok beletörődni ebbe, hiszen még vannak gondolataim, szóval valamilyen szinten élek! Ahogy ezeket a szavakat ,,kimondtam", átkerültem egy erdőbe, hasonlított a kanadai erdőre. Minden megégett, a fák törzsei kormosak voltak, csak néhány fehér részük maradt. Egy ösvényen sétáltam, végképp elvesztettem a fonalat. A szürke égre tekintettem, nem volt semmi furcsa benne, némi esővel kecsegtetett. Teljesen egyedül voltam. Az avar ropogott a talpam alatt, ekkor tűnt fel, hogy mezítláb vagyok. Különös, de nem foglalkoztam vele. A göcsörtös fákat felváltotta a gyér aljnövényzet, meg pár tövises bokor. Egy ház bújt meg ezek között, egy leégett ház, de felismertem a vadászházat benne. A lépcsők egyben maradtak, kissé nyikorogtak, amikor rájuk léptem, de elbírtak. Az ajtó hiányzott, az ablakok betörtek. A nappaliban csak a könyvespolc eldeformálódott alakját tudtam kivenni, a konyhában azért több minden megmaradt, bár a nagy asztal szétesett, a fém evőeszközök ott csillogtak a porban. A fenti emelet szinte megszűnt. Hol vannak a többiek? Valami megreccsent a lábam alatt, mintha egy nagy száraz ágra léptem volna. Leguggoltam, hogy jobban szemügyre vehessem. A hamuréteg alatt egy fehér gézdarabba csavarva megbarnult valamik voltak. Hosszas idő után esett le, ezek csontok, egy hullán állok, azonnal elugrottam. Az ajtón beszökő kósza szellő meglibbentette a gézt, ismerős volt. Hát persze! Nathaniel kötése is ilyen volt!
Ez csak egy valamit jelenthet, ez a csontváz itt, Nath. Visszatérdeltem mellé a porba, miért halt meg? Az, amit a tükörben láttam annyiszor, mégis igaz lenne? Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, mert ez azt jelentené, hogy Vick-ék is itt fekszenek a hamu alatt.
Hirtelen a láz sokkal jobban kezdett égetni belülről, felperzselt, elhamvasztott. Immár másodszorra kapkodtam levegő után, de mint előzőleg, most se fogadott be több oxigént a tüdőm. Ez a halál sokkal borzasztóbb volt az első hatvannál. Valaki a nevemet kiáltotta, de olyan távoli volt, nem tudtam, ki az. Csak hagytam, hogy a sötétség végleg elnyeljen.
Borogatással a homlokomon keltem, álom lett volna, vagy most is álmodom? Bizonytalanul kikászálódtam az ágyból. A ház egyben volt, Kanadában voltam, de nem hittem a szememnek. Nath nyitott be a szobába, kezében vizes kendő. Csodálkozva nézett rám.
- Örülök, hogy felébredtél, már két napja nem ébredtél fel. Nagyon aggódtunk- Kezét a az arcomra helyezte- Lement a lázad, ez jót jelent.
Nem engedtem, hogy elhúzza a kezét, kétségbeesetten kaptam utána, féltem, ha elenged visszazuhanok a rémálmok közé. Nem mertem elhinni a valóságot, bizonyíték kellett. Megköszörültem a torkom.
- Biztosíts róla, hogy ez a valóság, kérlek! - Félmosolyra húzta a száját, majd közelebb hajolt, már-már túlságosan közel.
- Nyugodj meg, ez a valóság- Majd egy puha csókot lehelt az ajkaimra, ezzel meggyőzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése