Két órával később égett hús szaga keltett fel a ködös álmomból. Minden tagom sajgott, levelek ragadtak a hajamba. Óvatosan kiszedegettem őket, de fésű nélkül esélytelen volt tűrhetővé változtatnom a kinézetem. A húst Nadrel készítette, amitől a gyomrom hangosan megkordult, jelezve, hogy tegnap dél óta nem evett. Feltápászkodtam és imbolyogva elindultam feléjük, de a világ még mindig forgott. A színek kifakultak, minden fekete-fehér volt, mint a régi filmekben. Pislogtam párat, hátha elmúlik,de csak rontottam a helyzeten.
- Jól aludtál?- Willow közelebb lépett hozzám.
- Azt hiszem igen, de még nem vagyok teljesen száz százalék.
A háttérben Vick veszekedett Nadrellel, hogy tüntesse el ezt a rettenetet, amit csinált. Vick rég nem evett semmilyen húst, az elveivel ütközött. A veszekedés olyan mindennapinak tűnt, egy átlagos reggeli nézeteltérésnek. Semmiképpen sem a világ vége utáni első nap. Vicces volt őket nézni, a pillanat varázsa olyan megnyugtató. Nora közéjük állt és azzal a kevés angol tudásával próbálta kibékíteni őket.
- Nem értem mi bajod! Ez csak sima tyúkhús!- Csattant fel Nadrel
-Hagyjátok abba, fel fogjátok kelteni Emma-t- Szólalt meg halkan Nora
- De akkor is undorító!- Vágott vissza Vick, egyik sem hallotta Nora-t
-Fogjátok már be! -Nora hangja élesen csengett a fülembe. Ő nem szokott kiabálni, vagyis nem így.
-Nyugi, már fenn vagyok- Léptem közbe én is. Egy ilyenben részt venni irracionálisnak tűnt, nem illett a képbe.
- Ez is a te hibád! -Rivallt rá Vick Nadrelre, aki elkerekedett szemmel bámult azt elviharzó barátnőm után.
- Megkeresem...- Willow is eltűnt a rengetegben.
-Már bocs, de a barátnőd nem normális. Azt se tudja hol van, mégis elrohan. Nyakamat teszem rá, hogy el fog tévedni és úgy kell majd valahol felkaparni.
Nevetve a fejemet csóváltam. Még mindig a hétköznapi mederben folyt a beszélgetés. Willow kétségbeesetten tört elő az egyik ösvényről. A légkör teljesen megváltozott, feszült lett. Hol van Vick?
- Baj van, nem találom őt- Hadarta idegesen. Az nem lehet, gondoltam hitetlenkedve.
Egészen sötétedésig kerestük őt, de semmi nyomát nem találtuk, hogy merre indult, vagy, hogy most hol lehet. A közelben fekete füstoszlop bontakozott ki az égen. Lebontottuk a sátrat, mindent összepakoltunk. Sötétedés előtt indultunk el, nem vesztegethettük az időt és Nadrel is velünk volt, aki jól ismerte a környéket. Megtalálunk Vick!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése