2012. január 26., csütörtök

Zuhanás

A repülő többi utasa még mélyen aludt, csak én és Nora voltunk ébren. Nemsokára mindenkit felkeltenek, már a leszálláshoz készülődtünk. Rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, a légi kísérők idegesen mászkáltak, mint a fejüket vesztett csirkék, emiatt még gyanúsabb lett. Felálltam a székemről, mivel a kis lámpa még nem figyelmeztetett - hogy üljek le- és előre mentem. A pilótafülkéből veszekedés szűrődött ki, angolul beszéltek, de a lényeget azt felfogtam. A leszállásról vitatkoztak, aztán az egyik kiviharzott, így engem is majdnem felborított. Kikerekedett szemmel nézett rám. Sejtette, hogy hallottam az egészet. Enyhe akadozással megkérdeztem tőle:
-Mi fog történni?- Külön megjegyzés magamnak: ha már elkezdtél egy nyelvet tanulni azt rendesen tedd, mert ez a tudás semmit sem ér ilyenkor.
-Nemsokára valamit aktiválni fognak a világ összes országában, amitől minden elektronikus berendezés tönkremegy, tíz percünk maradt leereszkedni és végrehajtani a leszállást. Elsőnek egy megfelelő helyet kell keresni...- Hadarta, én meg csak néztem rá értetlenül, a mondattöredékeket rakosgattam össze, amit felfogtam. A pilóta tovább motyogott magában, én otthagytam őt.
Lehuppantam a helyemre, elkezdtem ébresztgetni a lányokat. Megengedtem magamnak egy pillantást kifelé az ablakon, gyorsan süllyedtünk le, de még a felhők felett jártunk. Elméletileg már Torontóban vagyunk, vagyis annak közelében. Halkan elmondtam nekik az újabb rossz hírt.
- Szóval ezért süllyedünk ilyen gyorsan- Tűnődött el Vick. Alig láthatóan bólintottam.
-Megpróbálják sértetlenül lejuttatni a gépet, ugye?-  Kérdezte Willow
- Gondolom...
Néma csend volt, de nem az a megnyugtató fajta, hanem az a nyomasztó, gyilkos csend. Az utasok hamarosan ébredezni kezdtek, és ők is hamar kiszúrták a sok furcsa dolgot. A digitális órára néztem, amit már egy ideje mereven bámultam, annyira, hogy az egész teljesen összemosódott. Kereken négy perce ülünk itt tétlenül, hiszen mit is tehetnénk? 
Nos nem így képzeltem el az utolsó perceimet. Az ablakból már tisztán kivehető az alattunk elterülő Torontó, rengeteg épület lángolt, ez volt az első dolog, ami feltűnt. Egy reptér leszállópályája is beúszott a látótérbe, ez biztató, mégse tartott sokáig a megkönnyebbülés, az óra elsötétült, elkéstünk. A repülőt egy széllökés taszította arrébb, mintha felrobbantottak volna valamit. A szél előtti villanás csupán néhány másodpercig tartott, mégsem felejtem el soha. éles sípolás ütötte meg a fülünket, ezzel együtt felhangzottak az első sikolyok. A fejünk felett lévő kis csapóajtók kinyíltak, az abból kihulló oxigénmaszk arcon csapott. Időm se volt gondolkodni, a gép a földbe csapódott. A csomagok kirepültek a tárolókból, pár embert fejbe talált, ők ájultan estek a földre. Körülbelül 300 métert csúsztunk még, aztán megállt. Ki kell jutnunk. Próbáltam kikapcsolni az övem, de a kezeim remegtek.Könnyek gyűltek a szemembe, csak jussak ki, nem akartam meghalni. Nem azért küzdöttem ennyit, hogy itt elpatkoljak. Sikerült kikapcsolni a csatot, gyorsan felugrottam, túl sietve, egy nagyobb táskában majdnem elvágódtam. A csomagok, jutott eszembe,miközben átbukdácsoltam néhányom, ott hevert közöttük a miénk is. A tömeg ijedten rohant a vészkijáratokhoz, kinyitották mindet. Hátulról füst szivárgott be az utastérbe. Felkapkodtam a csomagjainkat, egy híján az összeset megtaláltam.  Ez az roncs bármelyik pillanatban felrobbanhat... A francba!
-Siess!!- Kiabált rám Nora, már csak mi maradtunk odabent. Rohantam, ahogy csak tudtam. A csúszdától egészen a pánikoló emberekig futottunk. A robbanás váratlanul ért, ledöntött a lábamról. Égő repülődarabok estek le az égből. Egy-két méterre mögöttünk egy hatalmas roncsdarab fúródott a felszínbe, ha egy kicsit később jövünk ki az a roncs darabokra zúzott volna és most alatta hevernék. Ülő helyzetbe tornáztam magam, de egy tapodtat sem mozdultam. A robbanás miatt zúgott a fülem, így csak elmosódottan hallottam a hangokat. A könnyeim utat találtak és végigszántották az arcom, ami több karcolással gazdagodott. Meghalhattam volna, üvöltötte az elmém, de ezidáig fel se fogtam ennek a mondatnak a jelentését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése