Elindulni mindig nehéz

Fél órával később már tervnek nevezhető jegyzetekkel volt tele a füzetem,így már nyugodt szívvel felhívhatom a többieket. Elsőnek Vick-et hívtam, kértem, hogy jöjjön át minél hamarabb, lehetőleg biciklivel. Nem nagyon akartam részletezni neki, mert az ráért, az idő pedig egyre fogyott. Nora jött, akit megkértem, hogy hívj fel Willow-ot és kérje tőle ugyanazt. A suli elé beszéltük meg a találkozót, még van fél órám mielőtt el kellene indulnom. Azt a tizenöt kilométert simán megteszem negyven perc alatt. Renata-t akartam legutoljára hívni, nem akartam neki hazudni, de nem lenne jó bajba keverni se. Apa már egy ideje elment, papáék késtek. Kiültem a teraszra, Black letelepedett mellém. Narancssárga szemeit kérőn rám szegezte, imádtam őt, iszonyúan tudott hozzám ragaszkodni, bárkire rátámadott volna, aki engem bántan akar. Hanyatt vágta magát, teljesítettem a kérését és megvakartam a hasát. Tárcsáztam Rena számát, három csörgés után felvette.
-Igen?-Szólt bele bizonytalanul.
-Én vagyok, van egy perced?
-Persze, kettő is.
-Elmegyek az országból, még a hétvégén- Jelentettem ki halkan
-Miért?-Ledöbbent, hallatszott a hangján.
-Azt nem mondhatom meg,sajnálom- Minél kevesebbet tud, annál jobb- Te nem akarsz velem tartani?
-Nem tehetem, jól tudod, a családom nem engedne el...Sok szerencsét, remélem nem döntesz rosszul.
-Köszi, igyekszem-Letettem.
-Te mit gondolsz?-Kérdeztem a lábamnál alvó Black-et, tudtam, nem fog válaszolni, de egy ideig bíztam benne, hogy megteszi. A hűvös szellő vihart ígért, néhány jeges cseppet már az arcomba vágott.
A sufniból előszedtem a biciklim, mamáék még mindig nem jöttek, ezért írtam nekik egy cetlit, bementem a dédimhez és mondtam neki is, hogy hova megyek. Elindultam, a város,ahova készültem elég messze van. Ráadásul az út se a legjobb minőségű. Mire kiértem a városhatárba szakadni kezdett az eső, remek morogtam magamban. Felkaptam a kék, rusnya esőkabátom, mentem tovább. Egy emelkedő következett, a teherautók majdnem letaszítottak az árokba, már ha ároknak nevezhetem azt a kis valamit.Egy gyönyörű erdő mellett haladtam.A fák félig csupaszok voltak, csak néhány sárga levél tartotta magát. Szaggatottan vettem a levegőt mire felértem, lefelé nem is tekertem. Ezután kb. egyenes útszakasz jött. Rengeteg esernyős ember megbámult, sietősen elhajtottam mellettük. Féltem, hogy valaki kiszúrja a lázam és elkap, ezért a kapucnival eltakartam az arcom. Sikerült átjutnom városon, ami inkább volt nagyobb falu. Már csak a pár kilométer és ott vagyok. Az éles kanyaroknál egy mentőautó száguldott el mellettem, egy pillanatra megállt az ütő bennem. Az utolsó másodpercben kanyarodtam vissza az útra. A maradék táv alatt kétszer akartak elütni a száguldó autósok. Enyhén sokkos állapotban keveredtem a suli elé, ahol már mindenki ott volt.
-Bocsánat, késtem- Szabadkoztam két levegővétel között.
-Mi jöttünk előbb, most merre?
-Vissza hozzám. Ha minden jól megy, holnap elutazhatunk. Hoztátok a holmitokat?
Bólintottak. Intettem nekik, hogy indulhatunk. A visszaút százszor rosszabb, ott végig emelkedőnek mentünk. A mellkasom szúrt, a lábamban minden izmom tiltakozott. Most hosszabbnak éreztem az utat is. Hirtelen megpillantottam egy fiút, aki céltalanul járkált az út közepén, valami nem volt rendben vele, ez távolról lerítt róla. Fékeztem, Willow majdnem belém rohant.
-Mi van?- Kiabálta előre Vick
-Ez nem lesz jó- Hátulról felharsant a sziréna, egy újabb mentő, ebből baj lesz.
A kocsi megállt, két férfi szállt ki.
-Mi a gond lányok?
-Az a fiú- Mutattam az agyatlan zombisrácra . Nem kellett több nekik, előhúzták a fegyvereiket és otthagytak minket. Le fogják lőni!! Ordította a megérzésem.
-Nehogy odanézzetek!-Parancsoltam Nora-ékra. Én túl későn kaptam el a tekintetem, láttam, amikor szétlőtték a fejét. Nem akartam arra menni.
-Gyertek, kerülünk egyet- Bevezettem őket az erdőbe, még hallottuk, ahogy a mentősök utánunk kiabálnak. Ez az ösvény, ami ugyan aszfaltozott volt, de kátyúk tarkították. Régen jártam erre, még az előző osztályommal táboroztunk errefelé az erdészházban. Körülbelül tudtam az utat, annyi a lényeg, hogy nem szabad letérni a kisebb ösvényekre. Még több probléma, de még nem olyan nagyok. Megoldhatók, legalábbis azt hiszem.