Az osztályfőnök természetesen a vírusról akart beszélni. Unottan bámultam ki az ablakon, figyeltem a színesedő levelek kavalkádját, ahogy a szél ide-oda dobálja őket.
Sok fa volt az iskola területén, a legnagyobb a belső udvarban terült el, csodálatos látvány, főleg ilyenkor. Sajnos ebből a teremből nem látni. Be kellett érnem ezekkel a tölgyekkel, kevésbé érdekesek igaz, de mégis megbabonázva figyeltem őket, mintha választ adhatnának megannyi kérdésemre. Kanada? Messze van, kevesen lakják, hideg van, ennyi jutott róla eszembe, így hirtelen. Biztos szép.
Az esély, hogy megcsodálhassam a saját szememmel igen csekély, hacsak nem kapok egy kis segítséget, de azt nem kérhetek.
Tompán hallottam a tanár monoton mély hangját, a szavakat nem tudtam kivenni, túl messze van a hangforrás gondoltam, vagy én kerültem túl messze a valóságtól. Inkább a második lehetőség a hihető.
-Örülnék, ha csatlakoznál az órához Emma- Kis híján felugrottam a székről. Az ofő a pad mellett állt, vádlón nézett rám.
-Elnézést- motyogtam. Visszakerültem a jelenbe, Nora hátrafordult hozzám, átható tekintettel végigkémlelt, mintha mindent kiolvashatna az arcomból, talán azt tette. Nem szólt semmit, visszafordult, kitépett egy lapot a füzetéből és írni kezdett. Az ofő folytatta beszédét, ami végtelennek tűnt. Visszasírtam az ének órát, annak legalább láttam a végét.
Nora egy lapot csúsztatott elém,amin az szerepelt: ,, Mi van veled??" Ráfirkantottam a lapra egy ,,semmi"-t, legalábbis az akart lenni, a kezem remegett a láztól, alig volt olvasható az írás. Meggondoltam magam, kihúztam az írásom és felé azt írtam: ,, Majd szünetben beszélünk erről" és átnyújtottam neki.
Halványan bólintott.
Ezután az előadásra próbáltam koncentrálni, több-kevesebb sikerrel. A megelőzésről volt szó, ez engem nem érdekelt, hiszen már beteg vagyok. A gyógymód egyszer sem került szóba, mivel nem is létezett, hitegethetik egy ideig a többséget,hogy van, de ők is rá fognak jönni arra, amit én már tudtam.
Nem kell sok és mindenhol kitör a káosz, az emberek egymást fogják gyilkolni az élelemért, vízért. Lelki szemeim előtt megjelent egy lángba borult város, ahol a káosz volt az úr, gyorsan kivertem a fejemből.
- Hétfőn egy kivizsgáláson estek át,ahogy a társaitok, valamint a tanárok is.
Ez nagy baj. Valamit sürgősen ki kell találni.Óvatosan elővettem a telefonom és sms-t küldtem apának, megkérdeztem hazajön-e ma, nem kísértettem a szerencsém, azonnal visszacsúsztattam a zsebembe a mobilt. Pont időben. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,éreztem amikor válasz jött, de inkább megvártam a szünetet.
Már nem volt sok.
Csöngetés után kimenekültem a teremből, aminek az állott levegője szinte fojtogatott a végén, amikor biztos távolságba értem elolvastam az üzenetet, ami összesen egy szóból állt:,, Miért?"
Nem vesződtem az írással, egy csendes zugba húzódtam az udvaron és felhívtam őt.
-Hallo?- Szólt bele.
-Én vagyok, ráérsz? Csak egy perc.
-Mondd
-Az a lényeg, hogy ma gyere haza, mert valami fontosat kell megbeszélnünk, és nem telefontéma.
-Oké, akkor majd találkozunk
Letettem. Nora állt előttem.
-Azt mondtad, hogy szünetben....
-Tudom, tudom, bocsi, muszáj volt.
-Mesélj gyorsan
-Nos, nem a semmiért kérdeztem a kis lakottságú területekről- Nagy levegőt vettem- Megbetegedtem.
Elkerekedett szemmel bámult rám. Sejtettem, hogy ez lesz. A következő lépése meglepett.
-Veled megyek
-Tessék??- Nem hittem a fülemnek.
-Jól hallottad, én is akarok menni.
-Nem tudod mit beszélsz!- Neki nincs semmi baja, nem nyaralni megyek oda! Ez más!- Az se biztos, hogy eljutok oda, és nem csak rólam van szó, más is beteg lett az osztályban...
-Vick, tudom, lerí róla. Nekem Willow panaszkodott.
Willow sápadt arca villant be, hogy nem vettem észre? Akkor vele is konzultálnom kell. Nora olvasott a gondolataimban, vagy nagyon jól ismert.
-Már beszéltem vele, ő is jön.
-És mégis hogy jutunk oda?-Förmedtem rá végső kétségbeesésembe, nem ránthatok magammal senkit. Az életük az én kezembe lenne, ezt túl nagy tehernek éreztem. Éles fájdalom hasított a fejembe, akaratlanul odakaptam a kezem. Már csak ez hiányzott...
-Azt mondtad az apukád a reptéren dolgozik
-De még nem tudom képes-e átjuttatni minket a kivizsgáláson, ha járvány van, akkor mindenkit megvizsgálnak a becsekkolásnál, ez lebuktat.
-Megoldjuk- Felelte biztatóan.
-Ne legyél ennyire optimista. Elég egy apró hiba.
-Nem hibázunk- Makacskodott. Nem akartam erről veszekedni. Tovább vonszoltam magam az órára. Az utolsó három, az angol, az olasz és a nyelvtan teljesen kiesett. Végig a terven dolgoztam, buktatókat kerestem és az esélyeinket latolgattam. Hazafelé sem tudtam másra gondolni. Nagypapám nem jött értem, busszal mentem. A busz zsúfolt volt, nagy hangzavar. A fejem zúgott, bármelyik percben összeeshetek ha így folytatom. Bony aggódva figyelt. Őt már végképp nem akartam belekeverni. A buszmegállótól a házig gyalog mentem, ahol apa kocsija állt a kapuban.Mamáék viszont nem voltak otthon mivel a másik kocsi hiányzott a garázsból. Black, a német juhászom boldogan csaholva fogadott, játszani akart.
-Bocsi Black, most nem megy- Simogattam meg.
Apa a konyhában várt, ledobtam a táskám és egyből a tárgyra tértem. Egyikünk se volt valami nagy dumás, szerettük rövidre fogni a mondandónk.
-Hogy juthatnák el néhány barátnőmmel Kanadába?
- Átszállásos járattal- Nem is kérdezte, hogy mi a szándékom.
-Hőkamerát ki lehet játszani?
-Persze, egy bennfentes át tud vinni titeket.
-Hova megy a járat?
-Torontóba, most már elárulhatnád mi a terved.
-Beteg lettem, el akarok tűnni
-Azt jól teszed, vidd a barátaid, hétvégére szerezhetek jegyet,de Torontóban még sokan laknak, menjetek északabbra. Keressetek egy sűrűn erdős részt, egy nemzeti parkot.
A sok információ, hurrikánként kavargott a fejemben. Remény csillant, talán sikerülhet. Fel kell hívnom Vick-et, Nora-t, Willow-ot, talán Renata-val is beszélnem kellene.
Sokkal pozitívabban álltam neki a dolognak, a remény (talán egy kicsit a láz) fűtött belülről, adott egy löketet. Megnyitottam a internetet és a keresőben megjelenítettem Kanadát. Winnipeg egész szerencsés választás lehet, fogtam egy füzetet és elkezdtem jegyzetelni. Van remény hajtogattam közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése