Hol a hősöm? (Átírva)

 Mostanában ezen a művön dolgoztam dinnyefölddel, a fő kritikusommal. Remélem így egy fokkal jobb lett. :D

Halk léptekkel osont a komornyik. Határozottan haladt a cselédszálló felé. Óvatosan, szinte némán kopogott be az egyik ajtón. Szellemalak invitálta be. Egyedül a szőke fürtjei rikítottak. Gyorsan beiszkolt a kicsi, de komfortos, egyszerű szobába. Lényegében semmilyen hivalkodó tárgy nem kapott helyet, mégis gyönyörű látványt nyújtott a szoba.
- Örülök, hogy eljöttél- Kezdte a holtsápadt lány, kinek orcáját piros lázrózsák színezték.
-Tudod, hogy minden éjjel eljövök hozzád, ha tehetem.
A fiú levetette szoros szmokingját, ami egész álló nap kínozta. Igazi megkönnyebbülés volt ez neki. Megigazította fehér, kissé bő ingét és leült az ágy szélére. Ekkor jött rá, hogy a mellényét a kastélyban felejtette. Most már felesleges ezen agyalnia, majd holnap a szolgálat kezdete előtt elmegy érte. Végignézett a szobán, apró eltéréseket vélt felfedezni mióta utoljára itt járt. Az eddig rendezett papírlapok most szanaszét hevertek és a számuk is megsokasodott. Újra alkotni kezdett. Ez nagyon jót jelentett, eddig képtelen volt úgy írni, rajzolni, mint régen. Emiatt negatívabb is lett, ez viszont változást jelent a közeljövőben. Nagy volt a fantáziája, létező országokat ábrázolt a saját elképzelése szerint. Létrehozott egy új, érdekesebb világot, amelyben ő volt az uralkodója az itt élő furcsa lényeknek.
- Most melyik országban jártál?- Vállrántás volt a válasza- Egyébként jobban vagy?
- Nem- Lehuppant a fiú mellé- Sose leszek jobban.
- Ne mondj ilyet! Meggyógyulsz- Hamisan csengett a kijelentés.
Az orvosok, akik kezelték, már évekkel ezelőtt lemondtak róla. Nem voltak képesek meggyógyítani a lány tüdőbaját. Ennek már hat hosszú éve és Charlotte még élt. Walkerben olyan elevenen éltek a hat évvel ezelőtt történtek, mintha egy perc se telt volna el. A közeli patakpartnál veszekedtek. Apró butaságon, arra már nem is emlékszik min. Nagyon mérges lett, belelökte a patakba. A víz felszínén kis jégdarabkák is úszkáltak. Az akkor tíz éves lány teljesen elmerült a hegyről lecsordogáló, megáradt patakban. Charlotte csurom vizesen mászott ki és minden szó nélkül faképnél hagyta a fiút. Makacs egy gyerek volt, még most is az.
- Elbambultál- Mondta a lány mosolyogva.
A komornyik csodálkozva szemlélte a beteget, aki túlságosan is törékenynek valamint gyengének látszott.  A lány a fiú felé nyújtotta a kezét, de félúton rátört a köhögés. Görnyedve hajolt meg  a fájdalomhullámtól. Walker azonnal felpattant és a kancsóból vizet töltött egy pohárba. Remegő kézzel adta át neki. Körülbelül öt perc múlva tudta újra normálisan venni a levegőt.
- Char, szerintem pihenj le- Nem akarta, hogy megerőltesse magát, ahhoz túlságosan is féltette őt.
- Arról most mondj le, inkább gyere közelebb- Walker halvány mosollyal az arcán teljesítette a kérését.
Amint egy szintbe kerültek a lány átvette az irányítást és erőteljes csókot nyomott a fiú szájára, aztán nevetve elhúzódott tőle. Walker pár pillanatig fel se fogta, hogy mi történt.
-Hazudtál nekem, jobban vagy! Ezért megfizetsz
Walker könnyedén hátradöntötte a vékony lányt, akinek esze ágában sem volt ellenkezni. Miért tenné? Szerette a fiút, és tudta, hogy a büntetés neki is jó lesz. Kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő.


Én pedig kíváncsian várom a véleményeiteket, kritikáitokat!(:

Hol a hősöm?

A kirándulás alatt kitaláltam egy új, romantikus történetet. Elsőnek csak egy részletet gépeltem be, mert nem tudom, hogy szeretnétek-e olvasni. Arra lennék kíváncsi, hogy érdekelne-e titeket ennek a kis rövid novellának a folytatása?


Első részlet:



Halk léptekkel osont a komornyik. Határozottan haladt a cselédszálló felé. Óvatosan, szinte némán kopogott be az egyik ajtón. Szellemalak invitálta. Egyedül a szőke fürtjei rikítottak. Gyorsan beiszkolt a kicsi, egyszerű szobába.
- Örülök, hogy újra eljöttél- Kezdte a holtsápadt lány, kinek orcáját piros lázrózsák színezték.
- Tudod, hogy minden éjjel eljövök hozzád, ha tehetem
A fiú levetette szoros szmokingját, igazi megkönnyebbülés volt ez neki. Megigazította kicsit bő, fehér ingét és leült az ágy szélére. Ekkor jutott eszébe, hogy a mellényét a kastélyban felejtette. Most már felesleges ezen agyalnia, majd holnap a szolgálat kezdete előtt elmegy érte. Végignézett a szobán, apró eltéréseket vélt felfedezni mióta utoljára itt járt. Az eddig rendezett papírlapok most szanaszét hevertek és számuk is megsokasodott. Újra alkotni kezdett. Ez nagyon jót jelentett, mert eddig emiatt volt rosszabb kedve, képtelen volt írni vagy rajzolni. Ez azt jelenti, hogy hamarosan elkezd egyre pozitívabb lenni, mint régen.
- Most melyik országban jártál?- Vállrántás volt a válasza erre- Egyébként jobban vagy?
- Nem- Lehuppant a fiú mellé- Sose leszek jobban
- Ne mondj ilyet! Meggyógyulsz- Hamisan csengett a kijelentés.
Az orvosok, akik kezelték már évekkel ezelőtt lemondtak róla. Nem tudták meggyógyítani a lány tüdőbaját. Ennek ellenére eltelt 6 hosszú év és Charlotte még élt. Walkerben úgy éltek a 6 évvel ezelőtt történtek, mintha egy perc se telt volna el. A közeli patakpartnál veszekedtek. Apró butaságon, már arra nem is emlékszik. Nagyon mérges lett, belelökte a patakba. Az akkor 10 éves lány teljesen elmerült a hegyről lecsordogáló megáradt patakban. A víz felszínén kis jégdarabkák is úszkáltak. A lány csurom vizesen mászott ki és minden szó nélkül faképnél hagyta a fiút. Makacs egy gyerek volt, még most is az, de ő se jobb
- Elbambultál- Mondta Charlotte mosolyogva
A komornyik csodálkozva szemlélte a beteget, aki túlságosan is törékenynek és gyengének látszott. A lány a fiú felé nyújtotta a kezét, de fel úton rátört a köhögés. Görnyedve hajolt meg a fájdalomhullámtól. Walker azonnal felpattant és a kancsóból vizet töltött egy pohárba. Remegő kézzel adta át neki. Körülbelül öt perc múlva tudta újra normálisan venni a levegőt.
- Char, szerintem pihenj le- Nem akarta, hogy megerőltesse magát, túlságosan is féltette őt.
- Arról most mondj le, inkább gyere ide- Walker halvány mosollyal az arcán teljesítette a kérését. Amint egy szintbe kerültek a lány kezébe vette az irányítást és erőteljes csókot nyomott a fiú szájára, aztán nevetve elhúzódott tőle. Walker pár pillanatig fel se fogta, hogy mi történt.

Külföldön

Ahogy megígértem itt vannak a képek a kirándulásokról, amikről úgy gondoltam, hogy tetszeni fognak nektek. Ezek körül párat egy fotópályázatra is be szeretném nevezni, de nem nagyon tudok dönteni. Kíváncsi vagyok, hogy ti melyik négyet választanátok az eddig feltöltött képeim közül :)

Dinnyeföld, jó kis utazás volt nem?

Last dance

Sziasztok! Mint látjátok, visszatértem. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam írni, de az iskola közbeszólt. Hamarosan felkerülnek az osztálykirándulásos és az angliai képek is. Mostanában sikerült új történetalapokat kitalálnom, így nemsokára újabb történeteket is kézhez kaphattok. Ez egy régebbi művem, amit egy novellapályázatra írtam 

Beléptem a gyertyákkal kivilágított terembe. Megigazítottam a maszkom, nehogy bárki is felismerjen. A zenészek sajnos még nem játszottak. A tánctéren a táncosok csak ácsorogtak, beszélgettek. Az ablakokat súlyos brokátok fedték, de így is beszűrődött némi fény. Megvilágította a porszemcséket, amik össze-vissza táncoltak a levegőben. A nők gyönyörű báli ruhákba öltöztek, óriási szoknyájukkal bárkit fellökhetnének, némelyikük pedig parókát viselt. Én szürke kisegérnek néztem ki hozzájuk képest. A férfiak egyszerű öltönyökben, frakkokban jelentek meg. Mindenki vidáman csevegett, de ahogy a közelükbe értem, azonnal elhallgattak. Kívülállónak éreztem magam. Csak reménykedni merek, hogy az est végére pár ember hozzám szól majd. Kissé megijesztett ez az új környezet, utálok bájcsevegni és olyanokkal beszélni, akik egy cseppnyi érdeklődést sem mutatnak értelmes témák után. Kritikusnak és nagyon előítéletesnek tűnhetek, de már annyiszor tapasztaltam ezt, hogy máshogy már nem is tudok hozzáállni.

Egy kisfiú járt körbe és adományokat gyűjtött, kicsi, sovány, szöszi gyerek volt. Hozzám is elért, a maradék pénzem a kalapjába dobtam, mire ő hálásan biccentett és továbbhaladt.

Nagy levegőt vettem és felmerészkedtem az álarcosok közé, pont ekkor csendült fel a zene. Még sose hallottam ehhez hasonlót. Különös egy szám. A többiek párokba rendeződtek.

Egy éjfekete hajú fiú lépett elém, kezét nyújtotta, elfogadtam. Legalább egy valaki normálisnak tart, vagy igen jól leplezi a valódi véleményét. Megpörgetett és a derekamra helyezte a kezét. Titokban felpillantottam az arcára, azonban a fekete tollas, csőrös maszk szinte teljesen eltakarta. Kék szemei még így is kitűntek. Észrevette, hogy figyelem, ezért gyorsan lesütöttem a szemem. Szinkronban mozogtunk, de nem szóltunk egy szót sem egymáshoz. A szoknyák suhogása egy plusz dallamot adott a zenének.

Egyre beljebb kerültünk a színes forgatagban, mire közelebb húzott magához, mint egyébként szabadna, de nem bántam. Kellemes fahéj illat áradt a ruhájából. Fittyet hányva a szabályokra én is közelebb léptem, így akár a mellkasára is rá tudnám hajtani a fejem, gondoltam szórakozottan. Gyorsan elhessegettem ezt a buta gondolatot, ilyen egyáltalán hogy juthatott eszembe? Egész magas, állapítottam meg, nem volt valami izmos, inkább nyurga volt.

A zene a végéhez közeledett, körülöttünk néhányan már elfáradtak. Én nem szándékoztam megállni, mert akkor félő, hogy soha többé nem látom majd ezt a titokzatos fiút. Egyre több ember bámult ránk megbotránkozva, de mintha fényévekre lettek volna.

Egy záró dallammal vége szakadt a zenének, de a fiú nem engedett el, pedig tudta a szabályt, hogy új partnert kell választanunk.

A parkettából felkevert por aranyszínben csillogott a lemenő Nap fényében, körülölelte a színpadot. Csak álltunk tovább, várva a másik reakcióját. Egy idős nő felháborodva köszörülte meg a torkát és valamit morgott is nekünk, nem érdekelt különösebben.

- Az enyém lenne még egy utolsó táncra?- Kérdezte titokzatos, csábító hangon, az egész lénye csábított. Nem tudok neki nemet mondani.

- Természetesen- Feleltem rekedten, ennyire még soha életemben nem voltam zavarban.

- Paul? Mégis mi a francot csinálsz?!- Masírozott oda hozzánk egy kövér, alacsony, kopaszodó férfi, aki történetesen az est házigazdája volt- Takarodj vissza dolgozni!

- Igenis uram- Hajtott fejet a férfi előtt, majd el is tűnt a tömegben, akik kikerekedett szemekkel bámultak.

- Elnézést a kellemetlenségért kisasszony, remélem nem zavarta az a bajkeverő komornyik.

Kirándulások

A címből már megtudhattátok, hogy az elmúlt napokban kirándulni voltam az osztályommal. Szlovákiába mentünk, és szerintem nagyon szép helyeket láttunk. Imádtam, de őszintén szólva Angliát még jobban várom. Oda most vasárnap indulok, és már most izgulok, hogy mit fogok csinálni^^"
Rengeteg képet készítettem, és még többet szeretnék csinálni :) Remélem várjátok őket.
És egy bizonyos Dinnyeföldet kiemelnék a baráti körömből, akivel sokat szórakoztunk. Neki és az összes többi barátomnak köszönöm az élményeket. Egyébként Dinnyeföld Angliába is velem tart :D
Legközelebb majd csak 19.-e után tudok írni, addig is sziasztok!:)

Képek a világomból 4

Ezt tegnap festettem, remélem tetszik, bár nem látszik túl jól ^^"

Ezt pedig még régebben rajzoltam :) Azóta többször átrajzoltam, de arról már nem készült kép

Képek a világomból 3

Ő az én kiscicám, akit egy barátnőmtől kaptam még Szeptemberben :)

Nem is olyan rég kezdtem el zongorázni, ezt a zongorát pedig a nagypapámtól kaptam

Reklámújság daruk*-*