2012. szeptember 29., szombat

Hol a hősöm? VI.

Villámként hasított beléjük a felismerés, túl közelről jött , hogy egy vadász puskájából származzon, ráadásul a város felől jött. Tudatosult bennük, hogy ezek valóban lövések voltak,és azonnal megiramodtak, minden további gondolkodás nélkül. Ez már közel sem lehet tréfa, Charlotte végtelen útnak érezte a házhoz vezető kedves kis ösvényt. Még több durranás ijesztette a magasba a madarakat. Az egész égbolt telis-tele volt a zavart szárnyasokkal, a békés kék ég szürkébe fordult. A lány nagy meglepetésére Meredith is a nyomában maradt. Ahogy meglátták a kastélyt, tudták, hogy valami nagyon nincs rendben, a levegő se mozdult, síri csend telepedett a környékre.A fák is szomorúnak látszottak, mintha valamit siratnának. Charlotte egy másodpercig tétovázott,ekkor gyorsan le is szidta saját magát, a gyávasága miatt. Ezután benyitott. Az elé táruló látvány a lehető legborzalmasabb volt, amit csak el tudott képzelni. A tapétát vér áztatja, nem kevés, a parkettával is ugyanez a helyzet, vérfröccsenések borították a bútorokat,sőt, a plafont is.Egyenesen az arcába hullott egy jókora csepp. A házat felrázta a lány sikítása. Minél gyorsabban ki akart jutni, nem volt kíváncsi annak az eltávozott illetőnek a holttestére, akiből ez a sok vér kifolyt. De tudta, ha nem teszi meg, akkor nem menthet meg senkit. Walker is itt van valahol, meg kell keresnie, mert azt képtelen volt feltételezni, hogy a szerelme is odalett. Nem szabad elkésniük. Csak az elhatározás kellett, hogy a lábai maguktól meginduljanak. Mintha kikapcsolták volna az agyának azon részét, ami eddig visszahúzta.
- Meredith- Fordult hátra a lányhoz- Szerinted szétváljunk, hogy keressünk valakit, aki megmagyarázza a helyzetet?
- Hát...- Elég volt a szemébe nézni, és megtalálta a választ. Túlságosan össze van zavarodva, nem támaszkodhat rá.
- Inkább menj a városba segítségért, oké?- Ez már láthatólag jobban tetszett a lánynak, de emiatt nem neheztelt rá Charlotte, neki senkije sem volt ebben a borzalmakkal teli házban.
Elindult előre, de majdnem elcsúszott az alvadó vérben, az pedig nehezített a dolgát, hogy cipő nélkül jött. Mégis muszáj, nem veszíthet el még egy fontos személyt. Ismét megmakacsoltam magát, felkapta a szoknyája alját, hogy legalább az ne ázzon teljesen át. Végigrohant az alsó szinten, de olyanokat talált, akiknek már nincs szükségük segítségre, mind meghaltak, lövés végzett velük. Hátborzongató volt a tudat, hogy alig néhány órája még éltek, és tették a dolgukat. Mit követtek el, hogy ezt érdemelték? Amikor teljesen meggyőződött róla, hogy valóban elhunytak, felment az első emeletre. Erre, ha lehet mondani, az előzőnél jóval borzalmasabb volt. Életében nem hitte volna, hogy a vér különböző spriccelései groteszk ábrát festhetnek mindenhova. A legfélelmetesebb pedig egy alak körvonala volt az összkép közepén, ahol állt, ott a tapéta eredeti szépségében pompázott. Körültekintett a folyosón, senkit, se élőt, se holtat nem talált. Kinek a lenyomata van akkor a falon?

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ez már vagy egy hónapja a piszkozatok között hevert ^^" Aztán Reni rábeszélt h rakjam fel, még ha kevés is xd

      Törlés
  2. Jeee^^ én beszéltelek rá:D nem bántam meg!!

    VálaszTörlés
  3. én már kuncsorgok egy újabbért:((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig most egy jó darabig nem lesz új, a pályázatokkal meg hasonlókkal foglalkozom mostanában

      Törlés