2012. július 9., hétfő

Hol a hősöm? II.

Itt hozom az átírt hol a hősöm folytatását, remélem tetszeni fog :)

-Hazudtál nekem, jobban vagy! Ezért megfizetsz
Walker könnyedén hátradöntötte a vékony lányt, akinek esze ágában sem volt ellenkezni. Miért tenné? Szerette a fiút, és tudta, hogy a büntetés neki is jó lesz. Kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő. Mégis megdöbbent, amikor forró csókokkal lepte meg őt.
Sajnos az ágy túl apró volt, így egy hangos koppanással beverte a fejét, a fiú pedig az éjjeliszekrénybe ütközött a könyökével. Elég szerencsétlenül festettek, de nem érdekelte őket. Kezüket lassan összefonták, és egymás közé fektették, miután vigyázva -nehogy megint bakizzanak- elhelyezkedtek az ágyon.
- Hiányoztál- Suttogták egyszerre. A lány gyengéden cirógatta a komornyikja kezét, a másikkal pedig a hátán körözött. Charlotte-on lenge, viseltes hálóing és egy vékony térdig érő nadrág volt. Mindketten elég lengén öltöztek annak ellenére, hogy február volt. Szerencsére a kandalló közel volt hozzájuk, így nem fáztak a mínuszokban sem. A hálóingen keresztül csókolgatni kezdte a lány hasát, miközben ő a hajába túrt. A testük szorosan simult össze, mint még ezelőtt soha. Most a vágy bizonyult erősebbnek.
-Szeretlek- Motyogta a lány két csók között
- Én még annál jobban...- Vágta rá Walker
- Ne akarj túllicitálni- Charlotte egy újabb csókkal belefojtotta a szót. Időpocsékolásnak tűnt annyit beszélni, a másik testének, akárcsak egy apró rezdülését is megértették. A lány végigsimította, már-már karmolta a fiú izmos hátát, mire ő Charlotte fölé kerekedett.
- Vedd le a felsőm- Elsőnek azt hitte, hogy a komornyikja tréfál, de amikor meglátta a fiú kékes sárga tekintetében égő vágyat, valamint komolyságot, azonnal tudta, hogy ez nem vicc. Óvatosan kibújtatta az ingből, de még ez alatt sem hagyták abba a heves csókváltást.
A lány visszahőkölve ébredt rá arra, hogy éppen mit tesznek. Eddig bele sem gondolt, mekkora felelőtlenség ez a részükről. Ledermedt a rémülettől, ami az arcára is kiült.
- Ugye nem csinálunk semmi hülyeséget?- Továbbra is tétovázott. Már nem tudta mit akar, igazából persze, hogy tudta, de a józan esze nem hagyta nyugodni.
- Dehogy- Súgta a nyakába. Ettől Char megnyugodott, végleg meggyőzte a józan eszét is.
Walker úgy simogatta a lány arcát, mintha az porcelánból lenne, még mindig törékenynek tűnt a szemében. Szorosan átölelte őt, soha nem tenne olyat, amibe Charlotte nem egyezik bele, bármennyire is szeretné.
A komornyik teljesen kimerült, hiszen a mai nap annyit rohangált csak azért, hogy szabaddá tegye magát estére.
- Álmos vagy?- Kérdezte a lány. A fiú enyhén bólintott, aztán hatalmasat ásított. Fejét a lány arcához nyomta, majd pár perccel később már mélyen aludt.
Charlotte pillantása az ablakra tévedt, meglepte a látvány, havazott, nem is kicsit. Nem gondolt semmi rosszra, nem is sejtette, hogy máshol mi zajlik éppen most. Őt is elnyomta az álom.
A reggeli Nap életet adó fénye megolvasztotta a kastélyhoz közel heverő fagyott holttestet. Senki sem sejtette, hogy ki ő. Jelentéktelen porszem volt a világban. A tejesember talált rá, ő hívta a rendőrséget. A testről lefolyó cseppek lassan patakot képeztek. A törékeny alak arcáról folyamatosan csordogált le a megolvadó jég, mintha sírna.
,, Az első áldozat" Hozták le a cikket a pénzéhes, hírhajhász újságosok már aznap délután, de a nevét nem sikerült kideríteniük. Nem jelentették az eltűnését, nem hiányzott senkinek. A város élete ugyanúgy zajlott tovább. A nagy nyüzsgésben fel sem tűnt egy-két ember hiánya, ez szomorú.

3 megjegyzés: