Hol a hősöm? (Átírva)

 Mostanában ezen a művön dolgoztam dinnyefölddel, a fő kritikusommal. Remélem így egy fokkal jobb lett. :D

Halk léptekkel osont a komornyik. Határozottan haladt a cselédszálló felé. Óvatosan, szinte némán kopogott be az egyik ajtón. Szellemalak invitálta be. Egyedül a szőke fürtjei rikítottak. Gyorsan beiszkolt a kicsi, de komfortos, egyszerű szobába. Lényegében semmilyen hivalkodó tárgy nem kapott helyet, mégis gyönyörű látványt nyújtott a szoba.
- Örülök, hogy eljöttél- Kezdte a holtsápadt lány, kinek orcáját piros lázrózsák színezték.
-Tudod, hogy minden éjjel eljövök hozzád, ha tehetem.
A fiú levetette szoros szmokingját, ami egész álló nap kínozta. Igazi megkönnyebbülés volt ez neki. Megigazította fehér, kissé bő ingét és leült az ágy szélére. Ekkor jött rá, hogy a mellényét a kastélyban felejtette. Most már felesleges ezen agyalnia, majd holnap a szolgálat kezdete előtt elmegy érte. Végignézett a szobán, apró eltéréseket vélt felfedezni mióta utoljára itt járt. Az eddig rendezett papírlapok most szanaszét hevertek és a számuk is megsokasodott. Újra alkotni kezdett. Ez nagyon jót jelentett, eddig képtelen volt úgy írni, rajzolni, mint régen. Emiatt negatívabb is lett, ez viszont változást jelent a közeljövőben. Nagy volt a fantáziája, létező országokat ábrázolt a saját elképzelése szerint. Létrehozott egy új, érdekesebb világot, amelyben ő volt az uralkodója az itt élő furcsa lényeknek.
- Most melyik országban jártál?- Vállrántás volt a válasza- Egyébként jobban vagy?
- Nem- Lehuppant a fiú mellé- Sose leszek jobban.
- Ne mondj ilyet! Meggyógyulsz- Hamisan csengett a kijelentés.
Az orvosok, akik kezelték, már évekkel ezelőtt lemondtak róla. Nem voltak képesek meggyógyítani a lány tüdőbaját. Ennek már hat hosszú éve és Charlotte még élt. Walkerben olyan elevenen éltek a hat évvel ezelőtt történtek, mintha egy perc se telt volna el. A közeli patakpartnál veszekedtek. Apró butaságon, arra már nem is emlékszik min. Nagyon mérges lett, belelökte a patakba. A víz felszínén kis jégdarabkák is úszkáltak. Az akkor tíz éves lány teljesen elmerült a hegyről lecsordogáló, megáradt patakban. Charlotte csurom vizesen mászott ki és minden szó nélkül faképnél hagyta a fiút. Makacs egy gyerek volt, még most is az.
- Elbambultál- Mondta a lány mosolyogva.
A komornyik csodálkozva szemlélte a beteget, aki túlságosan is törékenynek valamint gyengének látszott.  A lány a fiú felé nyújtotta a kezét, de félúton rátört a köhögés. Görnyedve hajolt meg  a fájdalomhullámtól. Walker azonnal felpattant és a kancsóból vizet töltött egy pohárba. Remegő kézzel adta át neki. Körülbelül öt perc múlva tudta újra normálisan venni a levegőt.
- Char, szerintem pihenj le- Nem akarta, hogy megerőltesse magát, ahhoz túlságosan is féltette őt.
- Arról most mondj le, inkább gyere közelebb- Walker halvány mosollyal az arcán teljesítette a kérését.
Amint egy szintbe kerültek a lány átvette az irányítást és erőteljes csókot nyomott a fiú szájára, aztán nevetve elhúzódott tőle. Walker pár pillanatig fel se fogta, hogy mi történt.
-Hazudtál nekem, jobban vagy! Ezért megfizetsz
Walker könnyedén hátradöntötte a vékony lányt, akinek esze ágában sem volt ellenkezni. Miért tenné? Szerette a fiút, és tudta, hogy a büntetés neki is jó lesz. Kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő.


Én pedig kíváncsian várom a véleményeiteket, kritikáitokat!(: