Gratitude

Ez az első novella, amiről úgy gondoltam, hogy megosztom veletek. Jó olvasást ^^
Ja igen, ennek van egy kis folytatása, amit még nem gépeltem le. Azt viszont csak külön kérésre teszem fel :D

Egy világ terül el közöttünk, mégis egymás mellett állunk. Én hallak és látlak téged, de neked fogalmad sincs róla ki lehetek, nem is hallasz, máshogy is nézel rám. Nélkülözhetetlen lettél számomra, csak miattad élek, bár tudhatnád. Jól emlékszem, amikor kint tengettem napjaimat az utcán és te befogadtál, emiatt nem lehetek elég hálás. Ha ezt elmondhatnám, csupán egy szavam! De nem, most is itt ülsz, csak néhány centi választ el minket, sírsz, mert magányos vagy, észre sem veszel.Kérlek, nézz rám! Ez a lehető legrosszabb, nem érdekelne, ha nem foglalkoznál velem, csak te legyél boldog.
- Mi az Cole? Jól vagy?- Letörölte a könnyeit.Most már jobb, örülök, hogy végre összeszeded magad.

- Képzeld, nemrég kaptam egy üzenetet Josh-tól, ki akar békülni, remélem így lesz.Semmiből sem tanulsz?! Elment az eszed, hogyha még mindig hiszel neki!

- Megint elkomorodtál… bár megértenélek, de ez lehetetlen- Végigsimította az arcom, megborzongtam tőle és az a fájdalmas sajgás is megjelent a szívem környékén- Készülődnöm kell.

Ne! Te ostoba, Josh.nak hátsó szándékai vannak! Várjunk, minek szajkózom ezt? Úgyse ért egy kukkot se. Feladhatnám, de ha folytatom nem vesztek semmit. Ez annak a fickónak a hibája, csak kerüljön a szemem elé! Mint aki a hívásomra jött, becsöngetett.

- Egy pillanat!- Nagyot fog csalódni ebben a fiúban, ez nem kétséges. Belépett, itt van előttem, maga a probléma, annyi ötlet jutott eszembe, hogyan intézhetném el, de minden egyes gondolatmenet végén Willow szomorú arca jelent meg, fáj kimondanom, de szereti. Miért jobb nálam? Mit tud ő, amit én nem? Talán azért, mert ember? Fogalmam sincs. Willow az ajtóhoz rohant és beengedte.

- Köszönöm, hogy végighallgatsz- Kezdte a hízelgést Josh- Nem fogod megbánni.

- Egy kicsit várj, aztán beülhetnénk a közeli kávézóba.- Rendben van.Ketten maradtunk. Lenézően végigpásztázott, miközben elterült a fotelben. Akaratlanul is rámordultam, pedig megfogadtam, hogy nem teszem. Inkább visszafeküdtem a kanapéra és egy percre sem vesztettem szem elől.

- Mit bámulsz te korcs?! Azt hiszed nem fog velem kibékülni? Nagy tévedésben élsz! Az enyém lesz, nem vesztek ellened!- Felugrott és fenyegetően kezdett felém jönni.

Figyelmeztetlek! Felé kaptam, engem ne merészeljen fenyegetni. Teljes erővel belém rúgott. Éreztem, ahogy a bordáim darabjaikra törnek, sőt a rúgás erejétől nekirepültem a mögöttem lévő falnak. Puffanva érkeztem a padlóra, szörnyen fájt mindenem, alig láttam a szemem előtt táncoló sötét foltoktól. Nem kaptam levegőt. Kétségbeesetten próbáltam felállni. Josh megint rúgásra emelte a lábát, arcán kaján vigyor terült el. Felkészültem a következő fájdalomhullámra.

- Állj!- Ordította Willow és elém ugrott- Ne bántsd!

- Rám támadott…

- Ő csak akkor támad, ha előtte te is tettél valamit, amivel felmérgesítetted.

- Én nem...

- Nem hiszek neked, és most menj el.

- E miatt a korcs miatt dobsz ki? Bolond vagy, ha elhagysz.

- Akkor én nagyon bolond vagyok.

Leguggolt hozzám, miközben Josh felháborodva kisétált. Szóval engem választott, már kimondani is jólesett. Kellemes melegség terjedt szét bennem, a fájdalom megszűnt. A szoba darabjaira hullott, Willow viszont velem maradt. Vízcseppek potyogtak az arcomra, fura, a szobában nem esik az eső, de akkor ez mi?

- Úgy sajnálom Cole, ez az én hibám, de ne aggódj, meggyógyítalak- Willow sír? Ki miatt? Csinált vele valamit az a srác? Ezt már nem fogom megtudni, az arca kezdett halványulni, mennem kell, de előtte még el akarom neki mondani. Egy szór, igazán nem kérek sokat! Kérlek most az egyszer. Összeszedtem a megmaradt erőm. A tüdőmbe levegőt kényszerítettem és végre kimondhatom azt, amit eddig nem mertem, féltem, hogy nem hallja meg, de most már nincs veszteni valóm.

- Cole, ne hagyj itt- Zokogta- Tudom, hogy kutya vagy, de kérlek, szólalj meg!

Biztos meghallja, szeretne megérteni.

- Szeretlek- Hangom a suttogásnál is halkabb volt. Magához ölelt.

- Én is szeretlek.

Eltűntek az ölelő karjai, eltűnt Willow. Nem, én haltam meg.