Káosz

Nem tértem magamhoz még mindig, a tény, hogy meghalhattam volna ólomsúlyként nehezedett rám. Valaki, talán Willow vezetett tovább. A tömeg egy nagy elemként mozgott, a kijárat felé masíroztak. Minden rendezettség eltűnt, csak a káosz maradt. Tehetetlenek voltunk ismét, sodortak magával az emberek, más irányba így nem is mehetnénk. A város tényleg lángba borult, egy ép háza sem maradt. Az utcák megteltek kétségbeesett felnőttekkel  és gyerekekkel, ők sem értettek semmit az egészből. Néhány bátrabb kihasználta az alkalmat, betörték az üzletek ablakait, vitték azt, amit meg tudtak mozdítani. Egy csapat éppen rátámadt az egyik védtelen férfira, aki egy vizes palackot fogott a kezében. Sok kisgyerek sírt. Ki kell jutnunk innen, lázasan kutattam valamilyen menekülőút után. Felidéztem a térképet, miközben a törmelékek között manővereztünk. Hamu szállt alá és beborított mindent és mindenkit. Fekete hópelyheknek néztek ki, táncuk a levelekéhez hasonlított, ahogy a szellő bele-bele kapott. Sajnos a szellő égett hús szagot is hozott. Lövések dördültek, és a közelünkben megcsillant pár fegyver. A folyó tompa moraját hallottam meg innen. A vízen lenne a leggyorsabb haladni, kell egy csónak. A partot néhány utcányira találtuk meg, itt lényegesen kevesebben voltak, mint a főúton. Egyetlenegy csónak árválkodott az egyik cölöpnek kötözve, közel hozzánk. Kicsi, hagyományos csónak evezőkkel, de pont megfelel. Nagy nehezen beszálltunk, Vick maradt utoljára, aki egyenként beadogatta a holminkat, aztán őt is behúztuk. Nora eloldotta a kötelet. Az ár eleve sodort minket, de azért eveztünk is. Hideg vízcseppek csapódtak nekem, ez felkeltett a sokkból. Ezen a folyón végigevezve csak eljutunk egy nemzeti parkba nem?